Az előbbi bejegyzésemben is leírtam, hogy részemről "tényleg vége" ennek a "szerelmi" huza-vonának... (Jesszus, az életem minden második momentumát időzjelbe tehetném, mert semmi sem az, aminek látszik.)Na kérem. 11 nap telt el a legutolsó blogolásom óta. És…

Hol is kezdjem? Rég írtam már. Rossz volt a gépem hetekig és én sem voltam a helyzet magaslatán, csak úsztam az árral.Most sem vagyok túl magabiztos, de igyekszem kerülni a negatív gondolatokat és terelni minden olyan témát, amitől befordulhatok. Magyarán…

Hosszabbacska kihagyás után eszembe jutott, hogy van egy blogom...Hol is kezdjem? Beindult a tanév. Teszem, amit tennem kell... már ami a hétköznapokat és a "szürke"dolgokat érinti. De itt vannak ezek a vacak szívügyek... és annyira... nem is tudom... nincs is rá szó...…

Nyár van. Kicsit sikerült larázni a gondjaim felét. Másik fele viszont annál nagyobb hangsúlyt kapott. Talán nem meglepő így a nyár közepén, hogy a szívügyekkel vagyok a legnagyobb bajban. Reggel azzal kelek és este azzal fekszem, hogy nyugtatom magam. Nem lesz baj, nincs baj, majd…

Annyira hihetetlen, hogy tavaly ilyenkor még érettségiztem. Annyi minden történt az utóbbi egy évben. Csomó olyan dolog, amire nem lehet felkészülni, csupa meglepetés és próbatétel... Csak egyetlen egy dolog nem változott: megint beivódott az életembe néhány elcsépelt…

Nézze - mondtam -, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül. A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára, aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben. Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher…

"Mondta egy puha pöcsű, a többi meg ismétli..."Félek, hogy ha most elengedem, soha többé nem lesz közünk egymáshoz. Tudom, hogy a mostani helyzetben sincs sok, de az a kevés kis kontakt is olyan sokat jelent nekem ezekben a napokban, hogy nagyon nehéz róla lemondanom. Úgy…

"A szeretetnek nincs oka.Van.Támad.És ha valóban feltámad kifogyhatatlan.Aki megérzi magában ezt az erőt,az szerény lesz.Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen.A szerénység növeli az önbizalmát.Akinek van önbizalma nyugodt.Egyre többet képes belátni,átlátni…

"Nézd, egy vörös pókliliom. Tudod, miért nevezik az emberek a búcsú virágának? A pókliliom virága és levele sosem látható egyszerre. Amikor a levelek elszáradnak és lehullanak, akkor kezd nyílni a virág. Olyannyira vágynak egymás után, hogy rügyeket és bimbókat…

Hogy a cím már önmagában paradox? Hm...néha úgy érzem, hogy igen...aztán azt gondolom, hogy nem. Mikor szeretünk, nem mindig viselkedünk tudatosan, csak beletemetkezünk az érzéseinkbe. De mindenképp tudatos az a szeretet, amit egy anya táplál a gyermeke felé. Mikor valamit…

Nem tudom mások hogy vannak vele, én folyamatosan azt veszem észre, hogy magam alatt vágom a fát. Nem szándékosan persze, nem szövök gonoszságokat magam ellen. Érzelmi szinten mondom ezt. Jönnek a nagy átgondolások, aztán a mégnagyobb elhatározások és az újrakezdések. Telik…

Heltai Jenő - Ha néha, néha Ha néha-néha visszaszáll a multbaGondolatom, sötét holló gyanánt,Eszembe jut a csendes őszi este,Mely annyi szenvedést hozott reánk.S ott ülök újra hervadt levelek köztA gyeppadon, szép szőke lány veledS nem jut eszembe, hogy rég elfeledtélÉs…

"...érints meg a szívem mélyén.Megtalálod, mit neked rejtegettem."Az utóbbi napokban sikerült ezerrel sajnálnom magam...meg nyávogtam is csomót. Pedig utálom nagyon mikor valaki nyomorog a saját hülyeségében. Sokan használnak nagy szavakat és mikor ők kerülnek olyan…

"A jelentőségteljes pillanatok száma meglepően kevés az életben.Általában véget ér, mielőtt még elkezdődne, bár megvilágítja a jövőt ésakinek köszönhető a perc, nem tudjuk feledni."

Mindenki szeretné megtalálni a boldogságát. Hiába mondják, hogy minden jó akkor jön, mikor feladjuk a reménykedést, a várakozást - úgyis mindenki kéztördelve várja, hogy megtörténjen a csoda. Legyen az bármi is. Minden ember kergeti a boldogságot. Ez még talán nem lenne olyan…

"...Nem volt idejük olyan fájdalmat okozni, amelyek kiirtották volna belőlünk a vonzalmat, a rózsaszínűbe csomagolt érzéseket. Nem volt idejük unalmassá, túl megszokottá, túl „ismerőssé” válni. Ahányszor csak rájuk gondolunk, azt az énünket erősítik, akik…

Ma korán felkeltem, ahhoz képest, hogy őszi szünet van. Megittam a kávém, boldogan néztem a Szívek szállodáját dvd-ről (...nem tudom, hogy ez abnormális dolog-e???...), játszottam ugrifülessel (aki ma a kispárnámat rágta szét, de ettől függetlenül imádom!), takarítottam,…

Ahonnan jöttem, ott égig érnek a házfalak,Magasra nőttek, mégis szürkének látszanak,Millió ember hiszi, hogy egyszer valami történik hirtelenHiába vártam csodákra, de nem üzentél nekem.Túl minden álmon, végre egyszer hosszú évek utánRád találtam, hát vigyázz rám!Bármerre…

Ahogy a címbe foglaltakat már az előző bejegyzésemben is írtam... Áldom a nevét annak a számomra ismeretlen gondolkodónak, aki a mondanivalómat egy ilyen kerek mondatba foglalta, ezzel az egyszerűséggel.Nem tudom, ki hogy van vele és mennyire igényli a szabadságot... Én a…

Mennyi minden történt az utóbbi napokban... annyira sok, hogy hiába is ecsetelgetném...fáradt vagyok. Fáj sok minden. Fizikailag és lelkileg is.Bizonytalan vagyok, de valahol mégis tudom, hogy mi lenne jó.Félek, de mégis csinálom.Reménykedek, pedig tudom, hogy nincs jövője...No meg…

Rengeteg jól ismert klisé és közhely született már arról, hogy a férfiak megbízhatatlanok, hogy nem hívnak fel, hogy csak a szexig vagyunk nekik fontosak és csak ők tudnak vezetni...stb. Persze a nőkről is jószámmal született már ércelődő szállóige. Én mindig azt mondom, hogy…

S ha százszor is becsapnak, és ezerszercsalódom abban, kinek szívemet,mint álmából a rózsát, kitakartam,s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én,s ha tulajdon fiam tagad meg,és ha nem harminc ezüstért,de egy rongy garasért adnak el engem barátaim,s ha megcsal a reménység,s…

Szeretem az embereket. Vannak, akikkel nehéz megtalálni a közös hangot, vannak akik nagyon különbözőek tőlünk, de az emberek jók. És ne mondjátok, hogy nincs így, mert akkor minek is élünk...? Beszélünk kapcsolatokról: tanár-diák, szülő-gyerek, barátok, testvérek,…

"Álom és ébrenlét közt, ismered azt a helyet? Amikor még emlékszel rá, hogy mit álmondtál.  Hát én ott foglak mindig szeretni..."

Az emberi kapcsolatoknak számtalan fajtája van. Alapvetően két csoportra oszthatók: vannak, amik adottak és vannak, amiket mi magunk választunk. Adott pl. egy család, egy osztály vagy a kollegák. Viszont mi választjuk meg barátainkat, szerelmünket és ellenségünket is...de…