Most ezt duplán megtanultam egy örök életre.

A történet visszavezethető karácsonyig, amikor a nyuszim beteg lett. Akkor az emésztésével volt baj, valamilye begyulladt, kamilláztam, szép lassan rendbe jött. Aztán telt, múlt az idő és én is elkeztem komolyabban betegeskedni. Lévén, hogy imádom a nyulamat, soha nem kerestem összefüggést a kettő között.

Múlthéten a fantasztikus háziorvosom ismét hazaküldött annyival, hogy "Ez vírus!" Még gyógyszert sem írt fel. Ez volt csütörtökön. Szombaton már belázasodtam, ezért az ügyeleten kötöttünk ki, ahol még mindig félre diagnoztizáltak, de már legalább kaptam gyógyszert. Szombat éjjel és vasárnap reggel már hánytam is. Ismét elmentünk az ügyeletre. Akkor már annyira görcsöltem, hogy sírtam, mikor az orvos hozzá ért a hasamhoz. Továbbküldött a sürgősségire, ahol 1,5 órát várakoztam, majd behívtak és ismét 20 percig vártam az orvost. Megvizsgált becsületesen, elküldött kismillió vizsgálatra és mondta, hogy lehív egy sebészt, mert vakbélgyanús vagyok.
Már a 3. infúzió csöpögött, mikor sebészünk befutott és közölte, hogy jöhet a 4. és az 5. is, ő pedig majd visszatér, mert nem tudja mi legyen. Így is történt. Közölte, hogy be kell feküdnöm a sebészetre.

Aznap este a 6. és 7. infúzió között elmondtam mindent részletesen, ami miatt beteg lehetek, válaszoltam minden kérdésre és - minden cinikusságot félretéve - 3 nagyon emberséges és közvetlen orvos viszgált meg. Egyikőjük közölte, hogy nagy valószínűsággel a nyulam fertőzött meg és még jó, hogy elmondtam, mert annyira tanácstalanok voltak, hogy ha nem jut semmi eszükbe, akkor még éjjel felnyitották volna a hasam, hogy megnézzék mi a baj.

Így hát kiderült, hogy gyulladásom van, két estét kellett bent töltenem és még hosszú hetek, hónapok állnak előttem, amíg rendbe jövök.
Viszont a Nyuszkótól meg kellett válnom. Rettenetesen hiányzik és elképesztő sz*r embernek érzem magam, hogy nem találtam jobb megoldást. Tudom, hogy jó helyre került és vigyáznak majd rá, de nagyon szeretem és minden tervemet úgy szőttem, hogy ő is benne volt. Úgy terveztem napjaimat, hogy mindig legyen rá időm és Pestre is magammal akartam vinni.
Most nagyon üres minden így.