"Nézd, egy vörös pókliliom. Tudod, miért nevezik az emberek a búcsú virágának?
A pókliliom virága és levele sosem látható egyszerre. Amikor a levelek elszáradnak és lehullanak, akkor kezd nyílni a virág. Olyannyira vágynak egymás után, hogy rügyeket és bimbókat növesztenek. Bár soha nem találkoznak, az idő múlásával továbbra is vágynak egymásra."

Számtalan eszmét, elképzelést, bölcsességet, jótanácsot, dalszöveget... stb.-t hallottunk már a szerelemről. Igazából mégis mindenki bajban van vele. Vagy azért, mert van, vagy azért mert nincs az életünkben. Van amikor plátóinak érezzük és egyik napról a másikra mellettünk áll, akit szeretünk. Máskor evidensnek tekintjük a másik közelségét és egyszer csak arra ébredünk, hogy nem része többé az életünknek.
A szerelem nagyon sokféle lehet. A Föld minden egyes kapcsolata más. Egy ember életének minden kapcsolata más - az elsőtől az utolsóig. Sokszor nehéz megtalálni a megfelelő utat. Csak egymásnak kell megfelelnünk? Nem számít mások véleménye? Egy percre elhisszük és mikor szembesülünk az első becsmérlő tekintettel, rögtön megütközünk.

Számtalan féle szerelem van. És igen, szerintem a soha be nem teljesült szerelem is szerelem. Sőt! Azok a vágyak a legemésztőbbek, amik soha sem teljesülhettek be. Örökre bennünk marad és lehet, hogy egy következő érzelem parázzsá csillapítja, de soha sem tudhatjuk, mikor jön újra szembe velünk az utcán. Abban a pillanatban minden újjá éled bennünk és sokáig nem tudunk majd csillapodni. Mindegy, hogy Vele találkozunk, vagy csak egy buszon hallott anekdota emlékeztet rá, egy régi dal szólal meg a bevásárló központban vagy egy hasonló hang szólal meg mögöttünk az utcán. Vannak dolgok, amik örökre bennünk élnek, talán épp amiatt, hogy sohasem teljesülhettek be.

És igen...talán Ő is így fog érezni még évek múltán is.