Annyira hihetetlen, hogy tavaly ilyenkor még érettségiztem. Annyi minden történt az utóbbi egy évben. Csomó olyan dolog, amire nem lehet felkészülni, csupa meglepetés és próbatétel... Csak egyetlen egy dolog nem változott: megint beivódott az életembe néhány elcsépelt bölcsesség, ami igaznak bizonyult és amit - azt hiszem - mindenki csak a maga kárán tud igazán megtanulni.

Az egyik, hogy akárki akármennyire szeret vagy Te akármennyire szereted őt, nem számíthatsz rá 100 %-osan és nem fogsz tudni minden szerettednek egyszerre megfelelni. Ezért csak élni kell. Úgy, hogy a lehető legjobb legyen NEKED. Kellenek kompromisszumok, tekintettel kell lennünk másokra, de mindenki a saját kis életét, a saját kis történetét élje. A másik pedig, hogy nincs olyan férfi, aki neked van kitalálva. Max olyan, akit x ideig kicsit elvakultságból, naivitásból már-már tökéletesnek, a másik felednek látsz. Persze vannak nagy találkozások, ezt nem vonom kétségbe. Van őszinte szerelem és talán még a 21. században is létezik a holtomiglan-holtodiglan... de egy Férfival ( a nagy betű nem véletlen) egy Nő sem fog békében és harmóniában élni, lehet akármilyen szexistennő vagy akármilyen toleráns, szép és főleg okos.
Tudom, nem mondtam újat és magamért még felírni is kár volt, mert én ezt már el nem felejtem...de hátha vannak az erre tévedők közt olyanok, akik egyet értenek velem...

Mára teljesen belebonyolódtam a mindenféle kapcsolatokba itt a környezetemben. Már nem tudom, kihez mikor szólhatok, kire mikor számíthatok és hogy én kinek az oldalán állhatok teljes mellszélességgel...
Annyi mindent elvesztettem egy év alatt... Mostmár azt sem tudom, hogy mim van. Nem akarok többet veszteni...

"Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak."