Újra és újra azt veszem észre, hogy az emberek hajlamosak ugyanazt a hülyeséget zsinórban egymás után többször elkövetni - magyarán ugyanabba a sz*rba lépnek megállás nélkül. Illetve képtelenek vagyunk tanulni mások hibáiból. Mert "majd mi megmutatjuk" és "majd azt mi tudjuk", de legfőképp azért, mert "ez most más". Na hát kérem, én már letettem arról, hogy a hozzám közelebb állók szemét próbáljam feljebb pöckölni. Ami évek alatt nem sikerült, azon én már nem tudok segíteni és persze az is tény, hogy én sem vagyok százas. De vannak olyan apró, pici dolgok, amiket már évek óta figyelek és...
...nem értem:
- azokat, akik megszervezik a saját szülinapjukat. Tehát a társaságnak se pénze, se ideje, se energiája nincs ilyesmire, de ő majd rád kényszeríti a helyzetet... Az ilyennek mindig sértődés a vége. Szerintem NE SZERVEZZ MAGADNAK SZÜLINAPI BULIT! Névnapit se.
- azokat, akik már kora reggel vaddisznó szagot árasztanak magukból. Ők nem érzik a saját testszagukat? Nem látják, hogy az emberek hogy néznek rájuk? (ez undi, bocsi - de ha szoktál tömegközlekedni, megértesz)
- azokat, akik mindenkiről pletykálnak, majd csodálkoznak, ha az emberek elhidegülnek tőle és mindenki róla pletykál.
- azokat, akik a wiw-en élik lassacskán már a szexuális életüket is és minden pillanatnyi problémájukat közlik üzenőfalon, majd pislognak, hogy róluk miért tud mindenki mindent...
- azokat, akik nem köszönnek az utcán - máskor, máshol viszont nyalják a talpad. ???
- azokat, akik képesek neked 45 percig beszélni a magánéletükről és nem veszik észre, hogy még csak meg sem mukkansz, hozzá sem szólsz...
- azokat sem, akik lazán vájkálnak a magánéletedben, holott te sosem kezdeményeztél vele beszélgetést és sosem kérdeztél tőle semmi hasonlót.
Fuuu, de még sorolhatnám. Időnként majd bővítem a sort, csak most a billentyűzet püföléstől sikerült megnyugodnom.
