Nagyon kába voltam egész nap, a fejem is megfájdult, gondoltam nincs semmi dolgom, alszom egyet. Bár ne tettem volna. Oké, szoktam orbitális baromságokat álmodni és valamikor még napokig a fejemben van, de ez a mostani kész agyrém. Előre is bocsánat, hogy ilyemsivel traktálom a népet - bár olyan nagyon nagy létszámmal nem jártok erre XD - de muszáj leírnom. Íme:

Hétvége. Mindeki itthon, anya fekszik a kanapén, én valamiért bemegyek hozzá, mikor megpillantom az erkélyen száradó undorító, ocsmány ruhát és eszembe jut, hogy nekem aznap BÁLBA KELL MENNEM! Nekem. Abban a fakó zöld ruhában, ami alá mesebeli abroncsot kell venni. Mindenesetre valamiért nem ellenkeztem, elmentem hajat mosni. Mindezt egy órával az indulás előtt. Törölközőt akartam kivenni az ajtó melletti szekrényből, amikor a földön megpillantottam 3 kisciciát az anyukájukkal. Mondom basszus, ezek hogy kerülnek ide. De nem baj, szeretjük az állatokat, csak mennem kell készülni. Mikor épp próbáltam magamra tornázni az abroncsot, kijöttem a fürdőből, hogy elférjek. Lépnék be a szobámba és mit ad isten? A macskák (a 3 kicsi) bent ül a nyulam ketrecében (ami már bent sincs) a nyulam társaságában (aki már nem él velem) és PÓKEREZNEK!!! Azért volt borzalmas látvány, mert a nyuszim félig átváltozott az anyamacskává + nagyon rémült feje volt az össze állatkának. Közben már teljesen idegbeteg voltam, mert tudtam, hogy nem leszek kész időben. Újra bementem anyához, megkérdezni, hogy mégis mit keresnek ott a macskák? Erre választ ugyan nem kaptam, de jobbnak láttam ha nem akkor veszekszem, hanem készülök gyorsan. Ismét a szobám...és már egy NAGY KOCA ÁLL A KETREC HELYÉN! Iszonyú büdös is volt, végképp besokalltam. Annyira, hogy próbáltam álmomban ordítani, de akkora gombóc volt a torkomban, hogy már nem tudtam tőle hangot kiadni. Apának mondtam kétségbe esve, hogy ez a disznó agyon fogja nyomni a nyulamat. És abban a pillanatban, hogy kimondtam, tudtam, hogy ez kész tény és meg is történt. Teljes pánikban, idegroncsként ismét a parasztudvarrá változott szobámba indultam. Na mit látok út közben egy szál törölközőben? A folyosó közepén vár a fiatalember, akivel a bálba kell mennem. A legjobb, hogy a srácot - Zolit - a nyolcadikos ballagásunk óta nem is láttam és soha nem is érdekelt. Megkértem szépen, hogy távozzon. Én rögtön továbbmentem a szobába, ahol már olyan látvány várt, amit tényleg nem lehet leírni. Ilyen tehetetlennek még soha sem éreztem magam.

Fuuuu...szóval a fantáziámmal nincs gond. Félni fogok elaludni ezek után. Mekkora hülyeség... és hogy én ezt most miért írtam le?