Ó jessz. Ismét eljött a december. Ma vettem meg a karácsonyi ajándékok felét. Ez kész csoda. 2 napja még azt sem tudtam, hogy kinek mit, hol, miből??? Tavaly kicsit meglepődtem, hogy egyszerűen képtelen voltam magamra szuszakolni az ünnep hangulatot és reméltem, hogy idén ez másképp lesz...de nem. Megint csak azt tapasztaltam, hogy az emberek egymást taposság, az árak az egekben és minden személytelen bóvli.
Persze, tudom, hogy nekünk magunknak kell családiassá és meghitté tenni a karácsonyt és személyre szabott ajándékkal meglepni a szeretteinket, de senkin sem látom ezt. Mindenki készterméket vásárol, olcsót, színeset, szagosat, szélesvásznút...

Mindezek ellenére még mindig próbálkozom és mosolyogva csomagolok és gondolosan elrejtek minden meglepit, csak ... nemtom. Fáradt vagyok ehhez. A tavalyira és annak következményeire jobb nem emlékezni. Pedig azt vártam. Idén a bátyámék ajándékát már meg is kaptam. Na hát erre meg főleg nem tudok mit mondani... Elvileg nem azért ajándékozunk, mert ajándékozni kell. Hanem azért, hogy azt az egy napot emlékezetessé tegyük és meglepjük egymást. Éreztetni akarjuk, hogy ott vagyunk egymásnak az év többi napján is. ...ez viszont semmit nem ad ebből vissza.
Ennyit az ünnepekről előljáróban.

Nem létező szerelmi életemet már én sem tudom követni. Szeretnék egy kutyát. Vagy egy macskát... visszakapni Nyúlurat. Szeretnék egy pici nyugalmat és saját döntéseket. Meg mosolyokat.