Két hét után sikerült újra eljutnom ide is. Végre nem kellett ébresztőre kelnem!!!!!!!! Nagyon fáradt voltam már. Délután megint megyek próbára és kezdődik minden előről, de ez a 10 óra alvás helyre rakott.

Tegnap volt a szokásos itthoni nagy ea., ritkán mondok ilyet, de megérte készülni! Tényleg mindenki oda rakta magát! És a jól megszokott nyári séma: emberekben csalódok eközben, míg másokat egyre jobban megszeretek és egyre közelebb engedek magamhoz. Furcsa érzés volt úgy színpadon állni, hogy "Úristen, remélem tetszik Anyunak és nem unja halálra magát...!" Na meg, hogy délelőtt 10 után már a barátnőmnél voltam, mert a hajunkat csináltuk.... Nem is én vagyok...
Jó ez, hogy tudok megint lelkesedni. Már hiányzott.

Érzelmi életem... nem tudom van-e... Van. Azt hiszem. De meglehetősen kopár, kietlen puszta egy jókora délibábbal. Nem akarom elrontani a kedvem, most ebbe nem folyok bele. Iszom tovább ezt a kávét, összeszedem magam és próbálok vissza zökkenni az előző két hét hangulatába.