"Mondta egy puha pöcsű, a többi meg ismétli..."
Félek, hogy ha most elengedem, soha többé nem lesz közünk egymáshoz. Tudom, hogy a mostani helyzetben sincs sok, de az a kevés kis kontakt is olyan sokat jelent nekem ezekben a napokban, hogy nagyon nehéz róla lemondanom. Úgy gondolom neki is. És nem igazán tudom hova rakni ezt az elengedés témát... A címbe foglalt gondolat igaz egy olyan helyzetben mikor valaki azért megy el, mert valahol egy jobb/ szebb/ örömtelibb élet várhatja. Igaz akkor, ha van miért feladni a helyzetet. De most?
Nem látok semmit, ami miatt úgy kellene éreznem, hogy tróger vagyok, ha nem hagyom magára és nem fordítok neki hátat.
Soha nem akartom ilyen lenni. Függni másoktól. Annyira sz*r, hogy boldoggá tesz a Rúzs és New York nézése... Bánt, hogy az egész életem olyan mederbe került, amilyet soha nem akartam. És nem látom a kiutat. És mondjak le Róla is? Annyiszor próbáltam már elhinni, hogy minden rosszra jó jön és annyira próbáltam bízni mindenben, de aligha igazolódtak be...
Én egyre kevésbé bírom ép ésszel.
Ha igazán szereted, elengeded... ???
2009.04.25. 11:16Címkék: élet gondolat férfiak változás szerelem kapcsolatok
A bejegyzés trackback címe:
https://mirasol.blog.hu/api/trackback/id/tr961085394
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nussi 2009.05.02. 20:43:22
Igen, elengeded, és utána vered a fejedet a falba, hogy elengedted, hogy nem voltál elég bátor, elég talpraesett, elég merész, elég előrelátó ahhoz, hogy ne engedd el.
És én most félek, mert nem kérdezett, csak elment, és itthagyott, és most rossz, nagyon rossz, és nem akarom, hogy távol legyen tőlem, azt szeretném, ha velem lenne, és szeretne...
Az élet igazságtalan.
N.
És én most félek, mert nem kérdezett, csak elment, és itthagyott, és most rossz, nagyon rossz, és nem akarom, hogy távol legyen tőlem, azt szeretném, ha velem lenne, és szeretne...
Az élet igazságtalan.
N.