Kérem szépen.
1. Szeptember végén járunk és még nem kezdtem el normálisan tanulni, pedig már nagyon ideje lenne.
2. Kezd bennem újra felszínre törni a nyugtalanság, ami az életem "hogyan tovább?"-ját illeti. Úgy értem, ha vége ennek a sulinak, akkor hogy indulok el az álmaim után...
3. A családom. Ha nincs probléma, csinálnak. Bármit csinálok, valaki fix, hogy bele fog kötni, én meg csak tűrök és tűrök.
4. Én vagyok a tróger egy elcseszett régi barátságban... vagy már azon túl. Nem tudom. Miért nem jut eszükbe az embereknek, hogy mindennek két oldala van? Amiben én hibáztam, azt már aláírtam és nem elég, hogy ezt nem kapom meg a másik féltől, még hazugásokat is terjeszt a hátam mögött...
5. A pasik. Pontosabban A pasi. Akivel ígérgetünk és fogadkozunk és mindig mást csinálunk, de nem engedjük el a másikat. Ha kimondjuk, hogy nem hülyítjük egymást tovább, akkor csak küszködünk és rögtön ott lyukadunk ki, ahol két nappal előtte jártunk. Ha pedig eltelik egy kis idő és már túl nagy rendben mennek a dolgok, akkor biztos, hogy bejön valami a képbe. Vagy rohama lesz valamelyikőnknek, vagy a sors rondít bele...

...de ötről a hatra... sehogy sem megy.

"Maybe he's not going to write poetry,
maybe he's not going to be thinking about you every moment,
but he gave you a piece of him - the part that he knows you can break."