Hohohóóó, újra itt a karácsony! Mondanám, hogy csupa móka, kacagás, vidámság, csak az a baj, hogy teljesen idegbeteg vagyok miatta.

Év vége van, kimerültem, még aludni sincs időm. Nagy lelkesedéssel kezdtem el készülni az ünnepekre december elején, de az elképzeléseimből semmi sem jött össze és a kedvem is elment az egésztől. A hab a tortán, hogy látom a családot és a környezetemben élőket, ahogy nyűglődnek ezzel. Persze: ajándékozzunk, tegyük emlékezetessé az ünnepet, amíg lehet, de ennek az egésznek arról kellene szólnia, hogy együtt vagyunk és kicsit megállunk, megnyugszunk...no meg tele zabáljuk magunkat, mert karácsony nem múlhat el hasfájás nélkül... Ezzel szemben mindenki eszeveszetten keresgél, semmit sem talál megfelelőnek, mert "lehet, hogy nem örülne neki", "lehet, hogy ő sokkal drágábbat vesz nekem, mint én neki", "lehet, hogy mástól is ilyet kap", "lehet, hogy........." És ez nagyon nem jó így. Szívem szerint egy naaaagy tányér kajával beülnék a szobába azokkal, akiket szeretek - beleértve nyuszkót is - és beszélgetnék, filmet néznék, fát díszítenék, vagy csak teáznék... De előre látom, hogy egyszerre akar majd mindenki sütni/főzni a konyhában, nem fogjuk találni a díszeket, a bátyám idegbeteg lesz, mert nem tud fát állítani, az utolsó pillanatban eszébe jut mindenkinek 1-2 dolog, amit elfelejtett...stb.

Tudom, mindenhol zűrös a karácsony, mindenkinél elszakad a cérne egy ponton a nagy készülődés közben és tudom, hogy megéri ez az egész, mikor látod, hogy mindenki mosolyogva bontogatja az ajándékait. Sőt, imádok arra ébredni, hogy eljött a várva várt nap...csak tartanánk már ott.