Ohohóóó!! több, mint fél éve nem blogoltam. Nem ám azért, mert nem érdekel már, csak meghalt a gépem, aztán visszajött, de mégsem és megint fura félévem volt és egy gépen él a család...szóval...csak elhanyagoltam.

Nem tudom, hogy jár-e erre valaki, de a magam szórakoztatására még mindig jó itt írkálni.
Röviden, tömören: újabb évet csesztem el suli téren. Nem vizsgáztam le. Persze lehet menni pórvizsgára, de a számvitel meg ez az egész száraz köpedelem nagyon nem az én világom. Hiába volt rajtam annak a tudatnak a súlya, hogy a 2. évemet pazarlom el, hiába ültem a könyv felett, egyszerűen nem ragadt rám semmi. Nem tudok olyat tanulni, aminek látom értelmét. Mint egy 6 éves, komolyan mondom. Elkezdek olvasni és a mondat közepén már tök nem ott vagyok agyban. Szóval tavasszal már éreztem, hogy fel kell készítenem anyát, hogy ne számítson happy end-re. Tök meglepő, de nagyon jól kezelték. Megértették és végre talán azt is megértik, hogy nem lehet rám erőltetniük a saját elképzeléseiket. 

Bár ebben biztos szerepet játszik az is, hogy megviselt lelkileg az utóbbi időszak. Elvagyok, de már sokszor az agyalásba is belefáradtam. Csomó embert "elmartam" magam mellől, elhanyagoltam olyanokat, akik fontosak lehetnének, de egyszerűen nem volt energiám, teljesen kimerültem. És nem, még mindig nem vagyok emo. Sőt...
Nagyon úgy tűnik, hogy ilyen közel még sose voltam az álmomhoz. Legalábbis az egyik részéhez. A táncról már letettem. De asszem szeptembertől Pesten fogok élni.

Támogat a család, szerencsére úgy néz ki, hogy lesz kivel összeköltöznöm...aztán...majd meglátjuk mi sül ki belőle. Amit muszáj tervezni, azt tervezem, de semmibe nem akarom magam beleélni. ...bár különös, mert ha ez a költözés sem sikerülne, elveszne a jövőképem. Így is kihullott a fele annak, amit gondoltam. Ha pedig most nem oldjuk meg, hogy felmenjek, később még nehezebb lesz, szóval később sem fog sikerülni. Nem tudom mihez kezdenék itthon. Nem tudom.

Egyébként végre itt a nyár:D Pasik...az az egy készít ki még mindig. Bár, nem szerelem ez már rég, csak ragaszkodik és újra meg újra felzaklatjuk egymást. ...sehogy se jó. De :)