A családom sokszor mondta már, hogy nem csak a bolhából csinálok elefántot, hanem néha az elefántból bolhát. Ők ezt nem rossz értelemben gondolták. A kis dolgokon parázok, felfújom, problémázok...sokszor, ha nem is mindig. Az élet nagy dolgaiban (?) pedig hideg fővel tudok mérlegelni... No, elvileg voltam ilyen is.

Régen volt egy csomó elképzelésem. Mi leszek, ha nem leszek? Milyen házam lesz? Hol fogok élni? Mivel töltöm majd a szabadidőmet? ...stb. Aztán jött egy pont...talán akkor, mikor ott hagytam a táncot és sok minden történt az életemben. Onnantól kezdve nem találtam magam. Most sem találom. De azt hiszem befejezem a keresgélést.

Élem az életem és jöjjön, aminek jönnie kell! Persze lehet, hogy holnap még nem pont ez fog rólam tükröződni, de az biztos, hogy elindult egy folyamat és szépen lassan hagyom a sorsnak, hogy kikristályosodjon. Teszem, amit tennem kell és figyelek a jelekre...meg azokra a határokra...hmhmm....