Döntés született. Nagy döntés. Haza jövök. Ott hagyom a sulit.

Nagy bűntudat, hogy a család mennyi pénzt áldozott ezidáig rá, én pedig most keresztül húzom az egészet, de szerencsére a szüleim megértettek és úgy gondolom, hogy ha megértik, akkor nem hülyeség és nem csak az én szememben probléma.

Persze most nagy kő esett le a szívemről, hogy újra kezdhetem, de nagyon nagy bennem a bizonyítási vágy! Most kicsit fellélegeztem, de ennyi. Gyors megoldást kell találni a jövőre nézve. Itthoni képzéseket nézegettem, hátha van, amit nem késtem le. Találtam köztük néhányat, ami igazán érdekel és még reménykedem, hogy indul a közeljövőben olyan képzés...

Kettős érzés nagyon... Csalódás magamban. Rossz, hogy anyáékkal ezt eljátszottam. De valahol jó, hogy merek váltani és nem törődök bele a rosszba.

Azért van síró, hogy megvigasztald,

és éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed.

Vak, elhagyatott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

hogy oltalmat leljen karod között.

Azért roskadnak más vállai,

hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kinek fakasztják,

a mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

azért van, hogy megmutathasd,

mennyi szeretet van benned.

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,

menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Ki van jelölve a helyed,

ne nyugodj, míg meg nem leled.

/Bóka László-Ki van jelölve a helyed/