Sok változást hozott az utóbbi néhány hét és ez még mindig csak az eleje. Az ember még azokkal sem ért mindig egyet, akiket nagyon nagyon szeret. Nem is értjük őket mindig, nem is tudunk mindig kedvesek lenni, nem mindig mondjuk ki, amit gondolunk és néha rábólintunk arra is, amit nem gondolunk. Errefel most a régi kócos ügyek tetejébe megérkezett egy raklap új helyzet, új ember, új...minden...

A változás jó, de vannak részek, mikor nagyon nehéz. Mikor azt veszed észre, hogy már megint csak vettél egy mély levegőt és éled azt, aminek meg kell történnie és próbálsz visszafolytani gondolatokat, amiknek nem tudod még, hogy van-e akkor, ott keresni valója... Ezeken át kell esni, sokan megélték, nincs vele baj. De az a sok gondolat...a sokféle első benyomás...ami nálam általában idővel beigazolódik...elszomorít kicsit.

Gonosznak éreztem magam, amiért a megismert 100 emberből kb. 20 volt csak szimpatikus vagy közömbös...a többiek mind annyira de annyira távol állnak tőlem...és még ha bennem is van a nagyobb hiba: akkor most reggeltől estig olyan emberekkel leszek összezárva, akikkel nincs közös témám? Persze még remélek és nekem elég néhány ember, ahhoz, hogy jól érezzem magam...sőt sokszor magányosan is jól érzem magam...de annyira reméltem, hogy nem így lesz.

Nem akarok ítélkezni, de keresem a jobbat...és remélem, hogy tényleg lesz jobb és nem csak én állok rosszul a dolgokhoz.