„Tükörbe nézünk, de nem igazán látunk,
igazat érzünk, majd hamisat kiáltunk,
szabadságra hivatkozva bezárjuk magunkat,
ígéretet teszünk, s megszegjük szavunkat.
művirágot viszünk botcsinálta istennek,
hazudunk jóízűt a saját szívünknek,
félünk magunktól, testünket csak hordjuk,
s ami maradt belőlünk, két kezünkkel szórjuk..."