Ha a halálos ágyán minden ember felett megjelenne egy körülbelüli szám arról, mennyi mindent nem mondott ki élete során, ami kikívánkozott, biztos, hogy milliós nagyságrendű lenne, bárkiről is van szó. Van ami illetlenség, azért nem mondjuk. Valamit nem merünk, nem akarunk, titkolunk, elhallgatunk, egyszerűen nincs erőnk kimondani...stb.

...ezzel szemben mennyi mindent kimondunk amit nem kellene... Kiszalad, mert idegesek vagyunk, mert nem gondoljuk meg, mert fáradtak vagyunk és nem tudunk lakatot tenni a szánkra...arról nem beszélve, hogy mi van akkor, ha iszunk ugyebár...

Szeleburdi vagyok, szétszórt, szórakozott és ütődött is. Amennyire csak lehet, mégis figyelek arra, hogy mit kinek mondok, hogy mondom, mikor mondom, stb., ...persze ilyen tulajdonságok mellett nem mindig sikerül jókor, jó hangsúllyal, jó szavakkal. De legalább rajta vagyok...és rühellem, mikor valaki rendszeresen meggondolatlanul csak beszél bele a világba. Ilyen a káromkodás is. Ok. Mindenki szokott, én is. De nem szídom mások anyját, nem ordítozok úton-útfélen és főleg nem hirdetek véleményt fennhangon olyasmiről, amiről gőzöm nincs, csak magamban képzelem valamilyennek, mint laikus, kívülálló, az adott helyzetet még meg nem tapasztalt ember.

Most igazából az a bajom, hogy az emberek okoskodnak...tanácsokat osztogatnak...kérdem én: minek? Azt se tudják miről van szó. Azt se tudják milyen az a helyzet, amibe beleszólnak... Most ilyenekkel próbáljak meg beszélni? Próbáljam egy ilyen elképesztő empátiával és intelligenciával megáldott embernek elmagyarázni, hogy igazán nem kell mindig tanácsokat osztogatnia. Néha elég ha meghallgat. Sőt! A legtöbb, amit tehet, hogy nem kavar be, csak figyel rám és érzem, hogy mellettem áll... Vannak emberek, akiknek a kezébe nem szabadna hatalmat adni. Vannak olyanok is, akiknek még szavakat is csak limitált szériában kellene tanítani...

"...Csak nézz rám, egy szót se szólj, én így is megértelek.
Ha van valami, ami nem hazudik, az leginkább a szemed.
A szavak néha szövetkeznek, hogy félrevezessenek,
Szépen hangzó mondatokban vonulnak ellened.
Félve, kimondott félszavakból van, aki ért és van aki nem,
De elmondani nagyon nehéz, mit nem ért meg senki sem.
A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen,
Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.
De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennük marad kimondatlanul."
(Bródy János)