Ha valakit szeretek, törődök vele, kedves vagyok vele, időnként megsimogatom, megölelem és megpuszilgatom. Ha váratanul találkozunk felcsillan a szemem és a nyakába borulok, megkérdezem hogy van...ha szeretem. Én személy szerint ha szeretek valakit, be is szólok neki, szekálom, csípkedem, harapgálom, csikolom...mert szeretem. Ha valakit nem szeretek, azzel nem foglalkozom...nem szekálom, mert nem akarom, hogy hozzám szóljon.
Ha szeret valaki, látom a szemében, szépen szól és kedvesen ér hozzám, rám mosolyog, megkérdezi hogy vagyok, őszintén örül velem és ha szomorú vagyok megpróbál felvidítani, de lagalábbis mellettem áll ilyenkor is...ha szeret.
Van, amikor két ember nem szereti egymást egyformán...sőt, minden emberi kapcsolat ilyen. Az egyik fél mindig jobban, odaadóbban szeret. De ha a másik fél csak egy kicsit is szeret, akkor ezt nem használja ki...
Miért hiszik azt sokan, hogy bármit megtehetnek? Hogy a határok ott vannak, ahová ők húzzák azokat? ...és hol van az emberek közt határ?
