"Mikor véget érnek az alibiévek, és a súlyok nőnek a válladon, te röpülnél, de örülsz annak, ha valahogy megállsz a lábadon."  Nem panaszkodni akarok, csak feltűnt, hogy egyre véknyabb a cukormáz.Még kicsit arrébb van az az idő, mikor én fogok gyereket…

Ígértem, hogy írni fogok Apáról is... Nem felejtettem el. Csak az a nagy helyzet, hogy túl friss, amit le tudnék róla írni. Vannak nagyon határozott érzelmeim és gondolataim Apuhoz, illetve vele kapcsolatban, de az utóbbi pár napban egy kicsit más szemszögből látom az egész…

Én se voltam normális soha és most sem vagyok. Sőt, világ életemben cinikus voltam. Pesszimizmusom ha volt is, soha nem volt őszinte és mindig bíztam a jóban. Remélem így is marad. DE! Most nem magamról szeretnék írni. Hanem az Emberekről. Általában.Mit hisznek, akik állandó…