Én se voltam normális soha és most sem vagyok. Sőt, világ életemben cinikus voltam. Pesszimizmusom ha volt is, soha nem volt őszinte és mindig bíztam a jóban. Remélem így is marad. DE! Most nem magamról szeretnék írni. Hanem az Emberekről. Általában.

Mit hisznek, akik állandó jelleggel csak azt hajtják, hogy így se lesz jó, úgy se lesz jó, semmi sem fog sikerülni...? Kivel csesznek ki, mikor ilyenekkel jönnek? ...még azt is elhiszem, hogy vannak, akik tényleg ilyen beállítottságúak. Sok problémájuk volt már az életben és ők már nem tudnak annyira reménykedve nézni a jövőre...hát rendben. De szerintem ez is csak hozzállás kérdése...az én családomban is történt már sok minden, mégsem hallgatom a szüleimtől a nap 24 órájában a "semmi nem jó"-monológot. Szóval szerintem egyszer az ilyen beállítottságú emberek nagyon fogják bánni, hogy saját magukat hergelték ezzel a hozzállással...de tőlem aztán úgy rontják el azt az egy életüket, ahogy akarják...

Viszont mikor valaki rád telepszik és nem csak a saját életéhez való abszolút negatív hozzállását kell hallgatnod, hanem cinikus és keserű megjegyzéseket tesz a tiedre is...na azt nem hiszem, hogy sokan tudnák tolerálni. Szóval emberek...ébredjünk már fel, könyörgöm...nézzünk körbe...Oké, hogy sablon, de nem hiába lett azzá, hisz talán az egyik legfontosabb dolog, ami javíthat a hozzállásunkon, hogy: EGYSZER ÉLÜNK!!! Minden bajunkat, veszteségünket el lehet és el is kell siratnunk, hát persze, tudom...én sem ébredek minden reggel mosolyogva. Az sem jó mikor valaki már annyira "optimista", hogy inkább neveznénk naivnak, de egy kis realitásérzéket próbáljunk meg magunkba zsúfolni...elsősorban magunk miatt...aztán meg ne keserítsük a környezetünk életét se az állandó parával, nyűggel, bajjal, hülyeséggel...

És végül sokak figyelmébe:
*sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mintha elhamarkodottan olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik*
*az egyetlen dolog, ami számít az életben: magadat a második helyre tenni*
*ne a haláltól félj, hanem attól, hogy sosem éltél igazán*
*egy mérnök kijelenti, hogy ez és ez a híd rögvest leszakad és életveszélyes közlekedni rajta; ám ő maga is azon megy át, ha ez az egyetlen út a városba*
*nem változtathatunk azon, hogy a víz mindig lefelé folyik, de tanulmányozhatjuk a sodrását és ahelyett, hogy próbálnánk ellene szegülni, kihasználhatnánk célunk elérésében*