...ezért nem ártana valamit kezdeni magammal...de én csak itthon ülök. Leérettségiztem. Szabad vagyok. Nyár van...és én csak ülök.
Azt hittem ha kézhez kapom az érettségit, majd mennyire megnyugszom és milyen édes álmaim lesznek... De mikor a bátyám felhívott még aznap, hogy gratuláljon és közölte, hogy: "Akkor nagy valószínűséggel így felvesznek!" ...abban a pillanatban kicsit lefagytam. Én ebbe nem gondoltam bele még olyan nagyon mélyen. Persze, akarok Egerbe menni, de ...félelmetes...
Csesszus! Azért mégiscsak itt hagyok mindent és mindenkit alsóhangon is heti 5 napra...nem beszélve arról, mikor majd csak két hetente járok haza. Alapjában véve nem vagyok nagyon honvágyas típus, szóval remélhetőleg azért nem fogok sírni, mert mindenképp itthoni kaját akarok majd enni pénteken is... de attól nagyon tudok szenvedni, ha valahol nem jó. De ezzel gondolom nem vagyok egyedül. Szóval nem attól félek én, hogy mi lesz, ha elkerülök Anya szoknyája mellől, hanem attól, hogy olyan helyre/közegbe/társaságba kerülök, amit utálni fogok. Bízok a jóban, de óhatatlanul megfordul a fejemben, hogy mi lesz, ha pl. a szobatársam nem részesíti majd előnyben a tusfördőt, fogkefét...stb. tisztálkodásra alkalmas eszközöket. Vagy ha alkesz lesz vagy...a többit le se írom... És arról még nem is írtam, hogy itt kell hagyni a kisnyuszimat...aki annak ellenére, hogy az állatkák ezen fajállományába született, irtóra nem szereti a répát. Ki fog vele játszani annyit, amennyit én? Tudom, hogy anyáék meg a tesómék vigyáznak majd rá, de ő már megszokta, hogy én itt vagyok vele és tök sokat kiengedem ugrálni, szaladgálni, szőnyegrojtot rágni, lábat nyalogatni, pisze nózival böködni, ágyra ugrálni és úgy tenni, mintha ez teljesen helyénvaló lenne... És nem fog este felkelteni a csámcsogásával meg a kaparászásával, nem fogja lesni, hogy látom-e mikor rosszalkodik... Nem fogom látni...őt sem...
Sok minden elől menekültem és még menekülök most is néha...de 135 km nem sok egy kicsit? Rendben van, levegőzni is kell néha...ráfeszültem...mély levegő...Jól vagyok. Jó lesz. Várom. Tényleg.
