Végre úgy néz ki, hogy jobban vagyok. (Kopp-kopp.) Az utóbbi hetekben már előadásokra jártam, feszegettem a határaimat és úgy érzem , ha vigyázok magamra már csak jobb lehet. Igaz, most a bölcsességfogam kezdett el fájdogálni, de ez egész kellemes érzés az eddigiekhez képest.

Azt hiszem egy olyan szakasz van mögöttem, ami nagyon tanulságos volt. Itt az ideje, hogy új fejezetet kezdjek az életemben. Úgy érzem mostmár tudom, hogy miket kell figyelmen kívül hagynom - még ha fáj is megtenni - és mik azok amikkel foglalkoznom kell - még ha nem is akarok. Néhány dolog átértékelődött bennem és van, ami megszilárdult. Annyi biztos, hogy egyre inkább felfogom: a saját életemnek én vagyok "az ura" és csak kevés esetben, kevés embernek tartozom elszámolással. Sokat segítene, ha már látnám a tavasz jeleit. Holnap megyek meglátogatom nyuszkót. Először. Már nagyon várom, de félek is kicsit. Remélem, hogy a zoo jót fog tenni a lelkemnek, ahogy eddig mindig.
Jó volt látni mostanában azt a néhány embert, akivel úgy érzem, hogy egy nyelvet beszélünk és akikkel javarészt ugyanúgy látjuk a világot és ugyanabban hiszünk/reménykedünk. Nincs túl sok ilyen ember, de velük ha csak 5-6 mondatot beszélek, attól is jobban érzem magam. Jó, hogy vannak, akik előtt nem kell meggondolnom, hogy hogyan fogalmazzak és tök őszinte lehetek velük, mert van értelme őszintének lennem.

Kicsit el vagyok andalodva, egész nyugisan nézek most a világra és vannak, akik ezt nem értik. Talán közömbösnek tűnök. Nem tudom. Úgy érzem változok.