Tanulságos napokat tudhatok magam mögött. Barátságról, összetartásról, összetartozásról, poénokról, emberekről, sikerről, hírnévről, a hozzáállásunk fontosságáról és millió más dologról tanulhattam.

Számtalan ember él a Földön, akiket zsinórokon rángatnak. Vannak akik, ha felismerik a helyzetet, kitörnek és inkább lemondanak a biztos támogatottságról, de nem hajlandóak rongybábuként élni. Vannak, akik szerencsés beállítottságúak és tudnak a helyzetükön nevetni ameddig az egészséges. Mások pedig tűrnek...csendben, szó nélkül...vagy észre sem veszik, hogy mi zajlik körülöttük? Én komolyan mondom, hogy nem értem...ezt sem, mint ahogy sok mást sem. Tudom, hogy van az a pénz, amiért valakinek érdemes tűrni... De meddig és mennyit? Tényleg csak a pénz számít? Lejárathatnak ország, világ előtt és te büszkén tűröd, mert pénzt kapsz érte...adott esetben még csak nem is milliókról van szó... Ha azt vesszük, hogy a jelenleg megélt esetben 4-ből 1 ember tette ezt, akkor az pontosan 25%. Érdekes. Nevetséges.

Nem vagyok milliomos csemete, nem fogok a szüleimtől nyaralót örökölni a Boszporusz partján, de abban mégis biztos vagyok, hogy soha nem leszek rongybábu némi pénzért egy milliomos talpát nyalva. Ha azt vesszük, az adott személy - az a bizonyos 25% - talán most úgy érzi élete csúcspontjához ért...de nagyon fejjel lefelé nézheti az egészet, ha nem látja, hogy minek az árán... Örülök a 75%-nak és boldog vagyok, hogy megismerhettem őket, mert úgy néz ki nagyon könnyű félresiklani a siker érdekében, de nekik mégis sikerült két lábbal a földön maradni.