"...hogy az úton menni kell,
akár csukott szemmel, csukott füllel is,de nem körülnézni,
nem figyelni a szemeket, ki mit szól hozzá.
Oda kell lépni, ahova az ember úgy érzi, lépnie kell.
Mert a taps is, a füttyögés is megzavarja az embert,
és akkor zavarában, vagy hiuságában eltéveszti a célt.
A saját célját.
Mert a taps is, a füttyögés is tereli az embert oda,
ahol a megfelelni akarás van.
De az életnek nem szabad megengedni, hogy produkcióvá silányuljon.
Nem szabad, hogy mások mondják meg, az merre induljon, kit válasszon,
ki való hozzá, kit illik szeretnie.
Mi lesz jó neki.
Nem szabad hallani se a füttyöt, se a tapsot,
ha az ember el akarja érni a célt, ami neki van kijelölve.
És megmagyarázni se kell azt, hogy miért úgy, miért arra.
Mert aki magyarázkodás nélkül nem érti, az soha nem fogja megérteni.
Az csak azt hallja, amit hallani szeretne."